Emlékfa ültetés

 

Ballagásra, azaz a vírusveszélyre ( még ha lecsengőben is) tekintettel a "méltó búcsúzásra" készülve.....

Igaz , hogy egész életünk búcsúzások története, de mégis egy-egy iskolától való búcsúzás, egy -egy életszakasz lezárása meghatározó a diákok, családok életében, hiszen mindig a "lelki köldökzsinórból" szakad le egy darab. Persze nagy dolog egy -egy diploma megszerzése, vagy az érettségié, de egy 8 éves "történet" lezárása is meghatározó, hiszen talán a gyermekkornak intenek búcsút nyolcadikosaink.A bármilyen formában történő búcsúztatásnak évszázados hagyományai vannak, az 1830-as évek környékén a főiskolát végzett diákok búcsúztató ceremóniájaként kezdett el elterjedni a ballagás, tényleges meghonosodása pedig az 1870-es évekre tehető. Ekkor a felvidéki Selmecbányán található Erdészeti és Bányászati Akadémia végzős hallgatói által vált szokássá a Ballag már a vén diák... kezdetű dal éneklése a tanulmányok végeztével.
Innen terjedt el igen gyorsan egész Magyarországon és természetesen rövid időn belül az általános iskolákban is. A XX. század első felére már hagyománnyá nőtte ki magát. Az 1920-as években aztán megjelent egy újabb, máig énekelt nóta, az Elmegyek, elmegyek... kezdetű magyar népdal is a ballagások repertoárjában.

Mindenki készül, sok hagyomány lengi körül az alkalmat.
Vannak hagyományok,amiket öröklünk, vannak,amelyeket mi teremtünk, avagy folytatunk. Ilyen volt iskolánkban a faültetés Tavaly volt az első alkalom, s immár hagyomány lett, hiszen Szabó Erzsébet tanárnő, a 8. osztály osztályfőnöke az óvodával a mai napon ezt folytatta. Jöttek az ovisok, az óvó nénik, hozták a fát, fiaink ásták a gödröt és közösen ültettek.Immár táblácska őrzi emlékét.
Köszönjük szépen, hogy megvalósulhatott!