Lezárás és búcsú

Ma megtörtént a záróértekezletünkkel a 2019/20-s tanév lezárása, s egyben az előkészület a következő tanévre. Egy közös ebéddel köszöntünk el egymástól. Azonban különleges is volt mai napunk, hiszen búcsúztunk, megköszöntünk és elköszöntünk: Bán Istvánné Ella 40 éves munkaviszony után nyugállományba vonult, s ebből a 40 esztendőből (kocsi lányként) a mi tantestületünkben töltött 35 esztendőt. Búcsúzott a jelenlegi tanári kar,a fenntartó, de egy kolléga, hajdani diák kezdeményezésre a volt diákok is bejöttek és elköszöntek. Köszönjük, hogy időt szakítottak rá és valóban emlékezetessé tették ezt a napot!
Egy régi vers jár gondolataimban, az érzéseimet próbálom tovább adni.

Túrmezei Erzsébet: Csodákra emlékezni jó

Határkőnél hittel megállni,
határkőnél visszanézni,
hálás szívvel múltat idézni:
csodákra emlékezni jó!

látni, hogy minden utunkat
hű és hatalmas kéz vezette,
javunkra szolgált tette:
csodákra emlékezni jó!

Látni, hogy át viharon, vészen
hű mesterünk hogyan segített,
éjekre fényt hogyan derített:
csodákra emlékezni jó!

Határköveknél hálát adni,
és hallelujás köszönetben
méregetni, mi mérhetetlen:
csodákra emlékezni jó!

Messzi évekre visszanézni,
és számbavenni ezer áldást,
erőt, kegyelmet, megbocsátást:
csodákra emlékezni jó!

Hellelujás hálaadással
leborulni egy határkőre,
s elindulni hittel előre,
amerre hív az égi szó.